E havi filmajánlónkban két filmet szeretnénk bemutatni. Karanténidőszakban – a felmérések szerint – még azok is leülnek egy-egy film vagy sorozat elé, akik eddig kevéssé szerették a filmművészetet..:))
Mindkét film – különböző módokon – az anya-gyerek kapcsolatról szól. Az első film – Louis Drex kilencedik élete – egy sok tekintetben már már misztikus, rejtélyes történet egy furcsa kisfiúról, aki érthetetlen okból folyamatosan sérüléseket szenved…
A valóság és a látszat ugyanis sokszor tesz próbára minket. Nem könnyű a dolgok forrásának azonosítása, különösen akkor, ha olyan alap emberi berögzülések evidenciáját szükséges felülbírálni a tisztánlátáshoz, mint amilyen a szeretet, elfogadás, család komplexum. De ha ez nem jön létre, akkor jellemzően fájdalmat, szenvedést okozhatnak, sőt pusztulást hozhatnak a fejlemények.
Ezzel a problémával küzd Louis Drex is, noha csak egy kisgyerek. Mégis egymást érő balesetek , betegségek, csapások kísérik életét, olyannyira, hogy anyja szerint kilenc életéből nyolc már elveszett – és most is egy szakadékból zuhant a mélybe. Ugyan csodával határosan életben maradt, de kómában van.
Mialatt belső világában vele utazunk, értékeljük helyzetét, ismerjük meg világát, körülötte anyja, orvosa és pszichológusa, valamint a bűnügy lehetőségét vizsgáló, és az eltűnt apát kereső nyomozó közreműködésével folyik a harc az életéért.
A belső szembesülések által Louis apja hiányát, anyjának tetszeni vágyását, az emberek egymással vívott könyörtelen játszmáit, a döntés súlyát, az ítélettételt ismeri fel.
A kórházban pedig felbukkan egy idős hölgy, aki minden baj forrásaként az anyát nevezi meg.
A történet a Münchausen szindrómaként is ismert jelenség hátterét, kialakulását, következményeit tárgyalja Louis Drex kilencedik élete kapcsán.
A második film – Előttem az élet – különlegessége, hogy a 86 éves Sophia Loren állt újra kamerák elé – egészen pontosan a fia kamerája elé-, hogy megmutasson nekünk egy szív mélyéig ható történetet egy holokauszt túlélő zsidó ex-prostituált, és egy kis „morcos harcos” szenegáli árva nem mindennapi „szövetségéről”.
Madame Rosa évek óta abból él, hogy más prostituáltak gyerekeit gondozza saját lakásában. Momo befogadására dr. Cohen, a fiú aranyszívű hivatalos gyámja beszéli rá, miután a fiú kirabolja az idős hölgyet a piacon. A 12 éves Momo haragszik az egész világra, viszont drogdílerként elképesztően sikeres, ezért esze ágában sincs a hozzá hasonlóan morcos idős hölgynek szót fogadni. A csatározásaik során viszont súlyos titkokra kezd fény derülni, amelyek egy életen át hordozott fájdalmakat, rettegéseket jelentenek Rosa számára. Momóban lassan felébred a védelmező ösztön, így a két ember egyre közelebb kerül egymáshoz.
Cohen doktor és Madame Rosa zsidók, de tisztában vannak vele, hogy Momo muszlim háttérből származik, ezért valódi önzetlen szeretettel azon vannak, hogy a fiú kapcsolódhasson a gyökereihez. Rosa éppen ezért beszervezi „inasnak” Momót egy öreg muszlim kereskedőhöz, Hamilhoz. Nem is tehetne jobbat a fiúval, a melegszívű, magányos férfi rendkívüli türelemmel és gyöngédséggel kezdi tanítgatni az élet dolgaira az eleinte mereven ellenálló fiút. A szemünk előtt igazolódik be, hogy minél több „atyai mentor” jelenik meg egy elhagyatott gyerek körül, annál nagyobb az esély arra, hogy az „Élet” győzzön. Amikor Rosa súlyos szívbetegsége okán kórházba kerül, fordul a kocka.. Immár a fiún a sor, hogy gondoskodjon „nevelőanyjáról”. Momo elképesztő erkölcsi szilárdsággal számolja fel bűnözői „karrierjét”, hogy minden erejét mozgósítva teljesítse Rosa utolsó kívánságát…