A nemi jellegzetességek és a szexedukáció kihívásai óvodáskorban

Korunk jellemzője a nemi indentitások kérdésének egyenesen bizarr kezelése, a határok beláthatatlan kitágítása. A gendermozgalom „vívmányai” Nyugaton már eljutottak az óvodákig. Sok helyen tiltják a kisgyermeknevelőknek azt, hogy a tradicionális „nemi sztereotípiák” szerint tanítsanak játékokat, illetve nemi szerepeket a gyerekeknek. A felfogás az, hogy nem szabad gátolni a gyermekeket abban, hogy majd maguk döntsék el szabadon a saját nemüket. Fontos tisztáznunk alapvetésben, hogy a „nemet” biológiai jelentésben az angol nyelv „szex”-nek nevezi, a „gender” szó viszont a társadalom, a kultúra által meghatározott nemi identitásokra vonatkozik.

Jelen írásunkban azt szeretnénk taglalni, hogy a fejlődéslélektan, a neurológia tudományos eredményei szerint a két biológiailag meghatározott nem közt határozottan sok, a megragadható fejlődésbeli, neurológiai és lélektani különbség. Mindezek ismerete sokat segít abban, hogy egészséges nemi nevelést tudjunk biztosítani a gyermekeinknek. Mindezeken felül szeretnénk kitérni a szexuális nevelés azon aspektusaira, amelyek az óvodáskorban aktuálisak.

A lány és a fiúbabák alapvetően eltérő ritmusban fejlődnek. A kislányok esetében az első két évben sokkal erősebb a fejlődés a beszéd és a nagy mozgások terén, és sokáig – tíz éves korig – a finommotorikus képességek terén is megelőzik a fiúkat. Az agyi fejlődés összességében kiegyensúlyozottabb, rendezettebb a lányoknál. A nagy mozgások terén változás áll be az óvodáskorban, ők mozgékonyabbak és jobbakká válnak ezen a területen, ahogy a matematikai és térbeli képességek tekintetében is erősebbek.
A nagy mozgások terén való erőteljes fejlődés talán annak köszönhető, hogy a fiúk általában a vadabb játékokat szeretik és kevesebb a magatartási gátlásuk, mint a lányoknak. Neurológiai különbséget mutatnak a memória kérdésében is a nemek, a fiúk hallási memóriája az erősebb, míg a lányoknak a vizuális memóriája fejlettebb. A lányok mindemellett jobban tudják az érzelmeiket kontrollálni és jobbak a figyelmi-tervezési képességeik. Nem csoda, hogy amikor iskoláskorba lépnek, a lányok nagyobb arányban felelnek meg az iskolai elvárásoknak.
Átfogóbban nézve elmondható, hogy a fiúk a vad és mozgásos játékok mellett még kedvelik a mechanikai játékokat is, könnyen jönnek dühbe, nem igen zavarja őket a zaj és az érzelmeiket általában a cselekvéseikkel fejezik ki. A lányok alapvetően érzékenyebbek a zajra, a fizikai hatásokra, szívesebben játszanak puha játékokkal. Az érzelmeiket könnyen kifejezik beszéddel, rájuk nem a düh, hanem a szomorúság a jellemzőbb. Látható, hogy a fiúk inkább tárgy és problémacentrikusak, a lányok inkább kapcsolat – kommunikáció fókuszúak, ennek megfelelően a lányok hamarabb felismerik az emberi arcokat már egészen kiskorukban is.
Ebben az időszakban rögzül a nemi indentitás, és a nemi szerepek bizony differenciálódni kezdenek „fiús” és „lányos” játékok formájában. A gyerekek a nemi szerepeket úgy kezdik elsajátítani, hogy azonosulnak az azonos nemű szülővel és őt mint „szerepmodellt” utánozzák.

A nemi identitás rögzülése magával hozza a szexuális érdeklődést, kíváncsiságot is a gyerekek részéről. Izgalmas felfedezésre váró terület a saját test, illetve a másik nemmel való különbségek megismerése. Számos olyan játékot szeretnek ilyenkor a gyerekek játszani, amelynek keretében kiélhetik azt a kíváncsiságot és megélhetik a felfedezett nemi különbségeket. Tipikus ilyen játék a „doktorosdi” illetve, a klasszikus „papás-mamás”.
A saját test felfedezése magával hozza a kisgyermekkori maszturbáció igen érzékeny kérdését is. Nagyon fontos tisztáznunk, hogy ez a normális fejlődés része, és nem a felnőttértelemben vett szexualitás mozgatja, de főként nem morális kérdés. Éppen ezért nagy fokú érzékenységgel és tapintattal ajánlatos kezelni. Romboló hatású frusztrációt és szorongást okozhat a gyermeknek, ha a maszturbáció miatt megszégyenítjük, megbüntetjük. Aggodalomra akkor van csak ok, amikor túlzottá válik az önkielégítés, és kiszorítja a természetes érdeklődést, illetve a többi játéktevékenységet. Ha ez áll fenn, akkor nagy a valószínűsége, hogy a gyermek érzelmi válságot él át, és nagy szüksége van a szorongásoldásra. Valójában ebben az esetben szeretetpótlékként működik és vigasztaló, nyugtató funkciója van. Ha ezt tapasztaljuk egy kisgyereknél, akkor fokozott figyelemmel, törődéssel forduljunk felé, és nyújtsunk számára érzelmi biztonságot.

A gyerekek óvodáskorban nagyon kíváncsiak és nyíltan kérdeznek olyan témákról is, amiket a felnőttek tabuként kezelnek. Ez a kíváncsiság nagyon értékes – valójában érdemes lenne megőriznünk egész életünkben – ezért a legjobb amit tehetünk, hogy nyitottak vagyunk a gyerekek kérdései iránt, komolyan vesszük őket és az érdeklődésüket, és az értelmi szintjüknek megfelelő módon, de hitelesen és felelősen kommunikálunk az őket érdeklő kérdésekről, témákról. A „miért-korszak” nagy áldás, a gyerekek ilyenkor nagyon intenzíven képesek tanulni, ismerkedni a világgal. Szülőként a mi felelősségünk, hogy ebben a segítségükre legyünk, hogy támogassuk őket a világ felfedezésében. Ez a felelősség azt is jelenti, hogy sajnos fel kell készítenünk őket arra is, hogy képesek legyenek határt szabni azoknak a felnőtteknek, akik valamilyen okból vissza próbálnak élni a bizalmukkal, a naivitásukkal. A pedofília sajnos létező probléma és veszély. Elengedhetetlen ezért, hogy felkészítsük a kicsiket arra, hogy bizonyos fajta közeledést ne fogadjanak el idegen felnőttektől. Alapvető „normaként” adjuk át a gyerekeinknek, hogy az intim testrészeiket nincsen joga idegeneknek megérinteni. Természetesen nem lehet elvárni egy óvodás gyermektől, hogy képes legyen kezelni a felnőttek ilyen irányú közeledését, de az mindenképpen megtanítható számukra, hogy ha ilyen jellegű kommunikációt tapasztalnak meg egy felnőttől, akkor azt azonnal jelezzék a szüleiknek, hogy azok megvédhessék őket. A szexedukáció tehát bizonyos területen és módon nagyon fontos része az óvodások nevelésének, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben az életkorban a felnőtt szexualitással, a nemi aktussal való szembesülés rombolóan hat a személyiségre, szorongást, félelmet kelthet, ezért komolyan ügyelni kell arra, hogy ne a kicsik szeme előtt éljenek a szüleik házaséletet. A gyerekek értelmi szinten sokszor még nem fogják fel a látott és hallott szexuális történéseket, de ez nem jelenti azt, hogy nem hat a lelkükre. Éppen azért, mert még feldolgozhatatlan számukra ez a terület, fontos, hogy nagyon diszkréten kezeljük a szexualitást a környezetükben.
Természetesen ezzel a legtöbb szülő egyetért és magától értetődőnek veszi, de arra már sokaknak nem terjed ki a figyelme, hogy jó lenne a gyerekeket a médiából kontrollálatlanul áradó szexuális tartalmaktól is megvédeni. Az információtechnológiai robbanás előtt ez a probléma minimálisan volt jelen a kultúrában, ma viszont a legnagyobb kihívást éppen az jelenti a szülők számára, hogy megvédjék a gyerekeket a világhálón, a tömegkommunikáció felületein hatalmas mennyiségben megjelenő és akadálymentesen elérhető szexuális tevékenységektől, információktól…