A promiszkuitás, a szexuális rizikóviselkedés kulturális és szociálpszichológiai háttere és következményei I.

Az emberi szexualitás megítélése igen komplex kérdés, hiszen megvan a biológiai, lélektani, kulturális és szociális vetülete is. Habár Abraham Maslow humanisztikus pszichológus, elméletalkotó a híres róla elnevezett szükségletek piramisában a szexualitást a fiziológiai – élettani alapszükségletek halmazába sorolta be, az elismert magyar etológus Szilágyi Vilmos viszont leszögezi, hogy a szexualitás nem sorolható az élettani szükségletek közé, mivel nem felel meg a legfontosabb kritériumnak, azaz semmilyen szinten nem veszélyezteti az életben maradást a hiánya. Lélegzés, ivás, evés, alvás, a testhőmérséklet megtartása nélkül a szervezet összeomlik, de abból semmilyen egészségügyi kára nem származik senkinek, ha nem él szexuális életet. Ugyanakkor el kell ismernünk azt is, hogy a fajfenntartási ösztön annyira erős az élővilágban, hogy sokszor még a közvetlen életveszély sem téríti el az élőlényeket az ösztönnek való engedelmességtől.
Ez a kettősség természetesen átszövi az emberiség életét is, mind egyéni, mind közösségi szinten. Minden kultúra, civilizáció gondoskodott arról, hogy tagjai szexuális viselkedését szabályozza és felügyelje. Mivel ezeknek a társadalmi normáknak legfontosabb szempontjai, vezérelvei a közösség érdekeit (pl. szaporodás) vette elsősorban figyelembe, nem az egyéni igényeket, ezért a szexualitás kérdéseivel rendszerint a fiatal nemzedékek először mint etikai – morális problémákkal találkoznak. A kulturális antropológusok hamar szembesültek azzal, hogy számos olyan norma, amit a saját kultúrájukban, mint „egészséges” szexuális viselkedést határoztak meg, az egy másik kultúrában akár abnormális vagy deviáns is lehet. Természetesen fordítva is igaz, azaz egy a saját kultúránkban patologikusnak vagy kriminálisnak minősített szexuális magatartás, lehet, hogy egy másik kultúrában elfogadott, vagy akár egyenesen normatív lehet. Gondoljunk bele, hogy mi „felvilágosult humánus nyugati” emberek mennyire elborzadunk és mennyire elítéljük az ún. női nemi szerv csonkítást, amely Közép-, Kelet-, Nyugat-és Észak-Afrikában nők millióit érinti. Ez a szokás társadalmi, kulturális és vallási eredetű, és tabunak számít a róla való beszéd. A hátterében az a valláserkölcsi hiedelem áll, miszerint a női nemi szerv és libidó erkölcstelen és tisztátalan életre motiválja a nőket, ezért a nők, a családok és az egész közösség védelmében el kell végezni rajtuk még a házasság előtt a műtétet, amely majd garantálja a férjükhöz való hűségüket. (A sokszor brutális és életveszélyes módon elvégzett beavatkozás lényege, hogy kimetszik a serdülőkorú lányok csiklóját, részlegesen a kis – és nagyajkát, aminek következtében azok elveszítik a nemi vágy, izgalom, illetve a szexuális örömérzet, orgazmus készségét, képességét.)
Látható tehát, hogy a szexuális viselkedésformák megértéséhez és megítéléséhez komplex módon érdemes megvizsgálnunk az adott kérdést, problematikát.
A promiszkuitás – azaz a szexuális partnerek gyakori váltogatása egy olyan viselkedésforma, ami a kultúrák többségében igen érzékeny kérdés, és jobbára kettős mércével kezelt, hiszen egészen máshogy ítélik meg a közösségek többségében a férfiak és a nők promiszkuitását.
A mi fejlett, szekularizált, liberális kultúránk egyik alapértéke az individualista „önmegvalósítás” az élet minden szintjén, azaz az a legfőbb személyes cél, hogy minél boldogabban, minél több pozitív élményt megélve és kiélvezve éljük le az életünket. Ez a fajta szemléletmód köthető az ún. fogyasztói- hedonista kultúránkhoz. Habár ez első hallásra nagyon felszabadítónak és pozitívnak tűnik, a tapasztalat az, hogy valójában hatalmas mértékben generálja az önzést, az elégedetlenséget, a szorongást. Dr. Süle Ferenc híres magyar valláspszichiáter szerint ez az értékrend torz és valójában éretlen életvezetéshez vezet, amelynek a végpontján sajnálatos módon nem a kiegyensúlyozott, harmónia, a megelégedés, hanem a kétségbeesés, a depresszió és a krónikus szorongás található. (Érdemes elgondolkodni, hogy a korábbi korokban elképzelhetetlen kényelmet, jólétet biztosító kultúránkban miért számít pszichés tömegbetegségnek a depresszió és a pánikbetegség…)
Úgy tűnik – és ebben a tömegkommunikáció, az élet teljességét behálózó és manipuláló média lényegi szerepet tölt be – a fogyasztói kultúra a szexualitást is szabadon, felelőtlenül kezelhető „fogyasztási – élvezeti cikként” kezeli. Ennek az „értékközvetítésnek” leginkább a serdülő és a fiatal felnőttek korosztályai vannak kitéve. Ez a „trend” a serdülőkorúak szempontjából különösen veszélyes, hiszen erre a korosztályra igen jellemző a bizonytalanság, az impulzivitás, a rizikókereső viselkedés, illetve a szexuális vágy rendkívül erőteljes jelentkezése. Amerikai kutatók megállapították, hogy ebben a korcsoportban a szexuális rizikóviselkedés szoros kapcsolatban áll az iskolai teljesítménnyel, ami mögött viszont olyan szociális – környezeti faktorok húzódnak meg, mint például a családi viszonyok (pl. csonka család), a szülői nevelési kultúra (pl. elhanyagolás, a szülő – kamasz kommunikáció hiánya, illetve zavarai, a szülői kontroll gyengesége, a szülő-gyermek kötődés sérülései…stb.). Mindez nem meglepő, hiszen a korán elkezdett szexuális aktivitás lélektani hátterében igen gyakran és nagy arányban a fiatalok érzelmi bizonytalansága, az ellenkező nemű szülővel való kapcsolat sérülései vagy hiánya húzódnak meg. Ahhoz, hogy egy fiatal védett legyen a magas rizikójú szexuális kapcsolatokkal szemben, a legfontosabb tényező a jól működő, erős és elkötelezett kapcsolata a szüleivel! Egy jól működő, a fiatalt megbecsülő, értékelő családban a fiatal érzelmi szükségleteire pozitív válaszokat kap, önbecsülése és önértékelése magas szinten működik, ezért nem „dobja oda” magát olyan szexuális kapcsolatoknak, amiben nem számíthat a partner részéről tiszteletre, elmélyült vonzalomra, felelős magatartásra.
Ugyanakkor a fenti családi-szociális problematikát tovább erősíti az a serdülőkori – ifjúsági szubkultúra – a Nyugati kultúrában valószínűleg az 1960-as és 70-es évek szexuális „forradalmából” kinőve –. amely ma a promiszkuitást mint vágyott és elismert értéket, szexuális normát kezeli. Mivel a fiatalok közösségeiben, szubkultúrájában nagyon komoly szerepe és ereje van a csoportnyomásnak, és az egyéneknek igen erős a motivációja a megfelelésre, a kapcsolódásra, az elfogadottságra, ezért számos olyan fiatal is „bevállal” alkalmi, az elköteleződést és érzelmi kapcsolatot nélkülöző szexuális tevékenységeket, amelyeket ilyen nyomás, manipuláció nélkül, önszántából nem tenne meg. Minél inkább kiszolgáltatott a kortárs közösségnek egy fiatal érzelmileg, minél gyengébb a család, a szülői háttér megtartó és védelmező ereje, minél alacsonyabb mindezek következtében a fiatalok önbecsülése, annál könnyebben rávehetők a rizikóviselkedésekre az élet minden területén, így a szexualitás terén is! (Számos ifjúsági regény, film, alkotás örökítette már meg milyen „beavatási rítusok” élnek bizonyos kamasz közösségekben, amelyek közt a köztörvényes és sokszor erőszakos bűncselekmények, a szélsőséges szórakozási formák, illetve a felnőtt-társadalom által elítélt deviáns szexuális magatartásformák mind megtalálhatók…)
Fontos azt is megjegyeznünk, hogy a szexuális rizikóviselkedések negatív következményei messze nem merülnek ki a nem kívánt terhességek, az abortuszok problematikájában. A partnereket élvezeti cikként, szexuális tárgyként történő kezelése mindkét félben súlyos lélektani, mentálhigiénés károkat okoz. A promiszkuitás még tökéletes higiéne és fogamzásgátlás mellett is képes alattomos módon aláásni a személyiség önbecsülését, önmaga és a partnerei iránti empátiás készségét, toleranciáját és tiszteletét. Amikor a szexualitás a maga és a másik testének „használatáról”, és nem a bensőséges, intim kapcsolatról szól, akkor előbb-utóbb kiürül a szexualitás örömszerző funkciója és a fékek, normák nélküli szexuális élet nemhogy nagyobb fokú élvezethez juttatja a gyakorlóját, hanem épp ellenkezőleg – potencia- és orgazmuszavarokat eredményez. A problémára sajnálatos módon az így élő emberek általában nem az elkötelezett szeretetkapcsolatban való szexuális élet választásával válaszolnak, hanem az egyre szélsőségesebb, abszurdabb szexuális élmények hajszolásával. Az eredmény sokszor az egyre durvább, perverzebb szexuális magatartásformák kipróbálása, nem ritkán a szexuálpatológiába való elmozdulás lesz. Érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy ezt a tendenciát erősíti a hagyományos, ún. konzervatív normákat egyre inkább felrúgni és eltörölni szándékozó liberális kultúra, amely számos olyan szexuális magatartásformát kezdett agresszíven legitimizálni, amelyeket a nemzetközi pszichológiai diagnosztikai rendszerben (DSM-5 a jelenleg érvényes verzió) még parafíliaként, azaz szexuális devianciaként, perverzióként tartanak számon!

Sokak számára egyre markánsabb és tisztább értelmet nyer az a biblia prófécia amely az utolsó idők kultúráját, morálját a Sodomát és Gomorrát jellemző kultúrához hasonlítja… folyt.köv.