A promiszkuitás „filozófiai” problematikája korunkban, avagy a szexualitás kultúrtörténete a 20.- 21. században

Ahogy az előző írásunkban jeleztük a promiszkuitás, valójában általában az emberi szexualitás kérdése igen-igen bonyolult, komplex kérdéskör. Vizsgálják evolúcióbiológusok, pszichológusok, társadalomtudósok, kultúrtörténészek és természetesen mindenkor meg voltak a morálfilozófusok, teológusoknak is a maguk magyarázatai, elképzelései a szexualitásról.
Jelen írásunkban nagy vonalakban azt tekintenénk át, hogy a 20. és 21. században milyen új nézőpontok, kutatási eredmények, nézetek születtek meg a kérdéssel kapcsolatban. Mindezek átlátása nagyban hozzásegít ahhoz, hogy el tudjunk igazodni gyorsan változó kultúránkban…
A 20. század szexualitásáról szóló egyik legfontosabb mű szerzője, Angus McLaren alapvető kijelentése az, amely szerint az emberi szexualitás lényegében nem biológiai, hanem kimondottan kulturális- társadalmi „termék”.
A két világháború között indult útjára az a pozitív fejlemény, ami a szexualitást „tanítandó – tanítható” kompetenciaként kezdte kezelni és felvilágosító irodalmak formájában igyekezett felszámolni a korábbi tabukat. A tanító szakirodalom üdvözlendő célja az volt, hogy elősegítse a házastársi örömszerzést, a férjek és feleségek közt, mindkét fél számára kielégítő és harmonikus házaséletet. Nem meglepő módon orvosok írták ezeket a műveket, akik felismerték, hogy a házassági mentálhigiéné kihagyhatatlan területe a jól működő szexualitás. Természetesen ezek a korai műveket még nem a ma megszokott tudományos hangvételű orvosi, hanem sokkal inkább a filozófiai művekre jellemző etikai és vallási értékrend és szóhasználat jellemezte.
Lassan, de – nem meglepő módon – a feminista szerzők csatlakoztak annak az újnak, modernnek számító szemlélethez, amely felszámolni igyekezett a nők passzivitását, és a nem kívánt terhességtől való félelmüket. Már ez utóbbi pont mentén egymásnak feszült a két alapvető értékrend, hiszen sok „hagyományos” felfogású véleményvezér a fogamzásgátlás modern lehetőségeiben a nők lezüllésének, promiszkuittá válásának, vagy a gyermekszülés „isteni kötelezettségével” szembeni lázadásának veszélyeit látta és hangoztatta. Természetesen ezen félelmek hátterében az a teljesen érthető aggodalom is szerepet játszott, ami az első világháború hatalmas embervesztesége okán attól tartott, hogy a népesség tragikusan elfogy, amennyiben a nők a szexualitás fő céljának már nem feltétlen a gyermeknemzést fogják tartani.
A modernebb szemlélet, a fiatal generációk „lázadóbb” és szabadabb szemlélete is szerepet játszott abban, hogy a téma egyre inkább a közbeszéd tárgyává vált és egyre kevésbé lehetett tabuként kezelni. Kétirányú tendencia indult el a két világháború között, egyrészt növekedett a házasságkötések száma, másrészt viszont növekedett a házasság előtti szexuális kapcsolatok arányszáma is. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy a társadalom kiszolgáltatottabb, alacsonyabb egzisztenciájú rétegeiben a nők számára még nagyon kockázatos volt a házasság előtti nemi élet, mert ha várandósan magukra maradtak, akkor akár tragikusan is alakulhatott a további sorsuk. Még mindig elsősorban egzisztenciális okokból és szempont szerint igyekezett a nők többsége házasságot kötni. A női emancipáció egyik élharcosa – Marie Stopes – szerint, a házasságokban a nők 70-80%-a rendre szexuálisan kielégületlen maradt a korábbi előítéletek és a férfitársadalom figyelmetlen és érzéketlen szexuális kultúrája miatt. Az ekkoriban megjelenő „szakirodalom” még nagyobb hangsúlyt próbált tenni a női szexualitásra és a férfiak szexuális szokásainak megváltoztatására, divatos mai szóval a férfiak „érzékenyítésére”. Mindezt segítette az új szakma, az új tudomány – a szexológia – és művelőinek a megjelenése. Magnus Hirschfeld 1919-ben megalapította Berlinben a világ első szexológiai intézetét, ami tudományos műveket, folyóiratokat adott ki, kutatásokat folytatott és konferenciákat szervezett mégis a konzervatív véleményformálók rendre felforgatással vádolták az intézményt. Amerikában Alfred C.Kinsey tevékenysége kavart hatalmas port a század közepén. Tény, hogy hatalmas adatgyűjtést hajtott végre, de a hagyományos heteroszexualitást és a hagyományos közösülést sok tekintetben felborító nézeteivel sorra döntötte a tabukat. A feminista mozgalmak ezzel párhuzamosan továbbgyengítették a konzervatív normákat. Megdöbbentő fejlődési tendenciává vált az ún. akceleráció, azaz a nemi érés felgyorsulása, aminek következtében minden évtizedben négy hónappal csökkent a lányok első menstruációjának az időpontja. Ennek és a korábbi normák több oldalról való megkérdőjelezésének köszönhetően egyre fiatalabb életkorban kezdtek a párok szexuális tevékenységeket folytatni. Sajnálatos módon a „szexuális szórakozás” egyfajta stratégiává vált a fiatalok számára, hogy leváljanak a szüleikről, érzelmileg eltávolodjanak tőlük és persze felszámolják a szülői tekintélyüket. E „merészség” mögött persze ott volt az is, hogy egyre inkább elterjedtté váltak a fogamzásgátlási eszközök. Az elterjedés mögött a fogamzásgátlás megítélésének általános megváltozása állt. Ekkora a fejlett Nyugat szembesült a harmadik világban történő túlnépesedés kockázataival és veszélyeivel. Ezek a változások összességében a kultúra, az értékítélet átalakulását hozták. A törvényhozás, a szexuálpolitika már hajlott arra, hogy az erkölcsöt és a köztörvényes bűncselekmény kategóriáját szétválasszák. Ennek köszönhetően a házasságot és családalapítást nem eredményező szexuális kapcsolatokat nem kriminalizálták többé.
A 60-as és a 70-es években megszaporodtak a szexualitást vizsgáló kutatások, adatgyűjtések, de útjára indult a téma egy másik -igen hasznos – iránya, amely túllépve a pszichoanalízisen igyekezett megtalálni a szexuális funkciózavarok gyógykezelésének új lehetőségeit, módszereit.
William H. Masters amerikai nőgyógyász és munkatársnője Virginia Johnson első híressé vált műve még elsősorban orvosi kutatás volt, hiszen a témát fiziológiai alapon vizsgálták, de az 1971-ben megjelent második közös könyvük már a szexuális zavarok újszerű és hatékony párterápiáját mutatta be. Ez a mű tekinthető a modern szexuálterápia kezdetének.
A pozitív fejlemények és célkitűzések mellett azonban az egyre erősödő feminista mozgalom síkra szállt a művi abortusz legalizálásáért is, és Amerikában több helyen igen eredményesen.
Sajnálatos módon a nők elleni nemi erőszak és a pornográfia ellen való fellépésük jóval kevésbé volt eredményes. McLaren szerint az új „modern” szexuális nézetek és erkölcsök azért válhattak elfogadhatóvá, mert a 60-as és 70-es években hatalmas mértékű gazdasági fellendülés jellemezte a Nyugatot, ami nagyon is kedvezett a liberalizmusnak…
A 80-as években viszont ez a tendencia megtorpanni látszott, amely mögött nemcsak a gazdasági fejlődés lelassulása húzódott meg, hanem egy új nemi úton terjedő gyógyíthatatlan járvány – az AIDS – megjelenése. Sokan a betegség apropójából igyekeztek a konzervatív normákat újraéleszteni, míg mások a szexuáledukációban, a szexuális kultúra tudatos fejlesztésében látták a megoldás lehetőségét. A folyamatok sok tekintetben ellentmondásossá és bonyolulttá váltak, ennek következtében létrejött az ún. szexuális pluralizmus korszaka. A kutatások és a korábbi tabutémák (pl. homoszexualitás, pedofília, incesztus, pornográfia, abortusz… stb.) előtérbe kerültek, a feminista mozgalmak mellett megjelentek a férfi-mozgalmak, amelyek főként a válás és gyermeklehelyezésben tapasztalat férfihátrányokat kutatták. Mindezeken túl megjelent egy új tudományág – a szociális nemi szerepek – kutatása, és lefektette a napjainkban nagyon erőteljessé vált gendermozgalom alapjait…

(folyt.köv.)