Ahogy már korábban esett róla szó, az örökbefogadásnál a leendő szülők olyan jellemzőkről dönthetnek az örökbefogadni kívánt neme, életkora, egészségügyi paraméterei, származása, háttere…
Ez sokak számára esetleg megbotránkoztatóan hangzik, mert olyan érzést kelthet, mintha valami „gyerekpiac” működne, ahol a szülők az igényeiknek megfelelő „termékért” hajlandók erőfeszítéseket tenni, azaz fizetni. De gondoljunk abba is bele, hogy az örökbefogadott gyermeknek az a legjobb, ha olyan családba kerülnek, ahol maximálisan elfogadják őt és támogatják, nem szorongások és félelmek veszik körbe.
Nézzük sorba a fent felsorolt jellemzőket:
Ezen a ponton sokszor fogalmazódik meg az az ellenérv, hogy a vér szerinti gyermeknél sem határozhatják meg a szülők a születendő gyermek nemét. Ugyanakkor számtalan esetet ismer mindenki az életből arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran fogalmazódnak meg a nemre vonatkozó vágyak, remények a vér szerinti családokban is. Nem kell rögtön diszkriminációra, nemi előítéletekre gondolni….Teljesen természetes lehet, hogy ha már van például két azonos nemű gyermekünk, akkor a család harmadiknak nagyon szeretne egy másik nemű babát. De persze a fordított helyzetre is jó pár példa adódik, amikor a család esetleg úgy érzi, ők „fiús” vagy „lányos” család és sokkal jobban integrálni tudnak egy általuk választott nemű gyermeket.
Sok tekintetben hasonló kérdés ez, mint a nem esete. A nyílt örökbefogadásnál ez a terület nem okoz dilemmát, hiszen újszülött babát fog adoptálni a család. Sokan ezt a verziót tartják optimálisnak, hiszen érzelmi és nevelési szempontból is hatalmas előny az, hogy a kezdetektől az örökbefogadó szülőkkel él a kicsi, illetve nagyon sok anyának megérthető az a vágya, hogy a gyermekét már babaként ő gondozhassa.
De ahogy a nem esetében, nagyon sok olyan családi helyzet lehet a háttérben, ami okán kimondottan nagyobb gyermekben kezd gondolkodni a szülőpár. Sokak számára az fontos, hogy egy nagyobbacska gyermeknek már látható az alapvető karaktere, személyisége és könnyebben kideríthető, hogy passzol-e a gyermek a szülők személyiségéhez, egyáltalán, hogy szimpatikusak-e egymás számára. Az is lehet, hogy a családban már vannak nagyobbacska gyerekek és a szülőknek az is fontos, hogy az újonnan örökbefogadott gyermek jól illeszkedjen nem csak nem , de életkor szempontjából is a családba. Azt az elhanyagolatlan tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szülők életkora is döntő tényező. A ma hatályos törvény értelmébe maximum 45 év korkülönbség lehet az örökbefogadni kívánó szülő és az örökbefogadott gyermek közt. Így az idősebb párok számára az lehet járható út, ha nem újszülöttet választanak. Ismerünk olyan eseteket is, ahol a szülők rendkívüli empátiával azt is tudták, hogy minél hosszabb ideig marad egy gyermek az állami gondozásban (pl. lakásotthonban..), azaz minél idősebb lesz, annál kevesebb az esélye arra, hogy örökbe fogadják. A legjobb esetekben is ilyenkor nevelőszülők nevelik fel a gyermeket.
Talán ez a legérzékenyebb jellemző. Nyilvánvaló, hogy a vérszerinti gyermek várásakor is az a legfőbb vágya az egész családnak, hogy egészséges legyen a pici. Gondoljunk viszont bele, hogy az örökbe fogadható gyermekek esetében általában már a megfoganás és a magzati fejlődés 9 hónapja sem ideális, hiszen számos lelki, szociális, egzisztenciális probléma terheli meg a várandósságot. Nagyon gyakori például a koraszülés ilyenkor és az ebből adódó egészségi problémák.
Ugyanakkor azt is fontos megértenünk, hogy a legtöbb pár már nehéz időszakon van túl, aminek során nem sikerült vér szerinti gyermeket a világra hozniuk, ezért nem valószínű, hogy megoldásként egy újabb nehézségekkel terhelt helyzetet, gyermeket szeretnének.
Nagyon tiszteletreméltó, hogy mégis léteznek olyan családok, szülőpárok, akik direkt jelzik, hogy akár komoly betegséggel rendelkező gyermeket is szívesen örökbe fogadnak. Léteznek olyanok, akiknek erre külön szívbéli energiáik vannak. Számunkra – magyarok számára – mindenesetre nagyon elgondolkodtató, hogy vannak olyan nemzetiségű örökbefogadók, akik jóval nyitottabbak erre „statisztikailag” is bizonyítottan a magyaroknál…
A végére a legérzékenyebb jellemzőt hagytuk. Az etnikai hovatartozás egyre erőteljesebb jellemző, habár nálunk Magyarországon ez még főként a roma származást jelenti. A probléma az, hogy hivatalosan az roma, aki annak vallja magát és rákérdezni sem szabad a törvény értelmében még a vér szerinti anyánál sem, illetve nagyon gyakori, hogy a vér szerinti apa kilétére sosem derül fény.
Mégis tisztában kell lenni maguknak az örökbefogadó szülőknek is a saját elvárásaikkal, esetleges előítéleteikkel, ahogy a gyermekvédelem szakembereinek is. Az ilyen jellegű fenntartások kimondottan nagy kockázatot rejtenek, ezért nagy felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni a döntés meghozatalánál. Ilyenkor például azt is érdemes végiggondolniuk a szülőknek, hogy a tágabb család vagy a társas környezetük, hogy fog viszonyulni a gyermekükhöz. A legfőbb kérdés persze ilyenkor is az, hogy az esetleges kívülről jövő elutasítást, rosszallást ők maguk hogyan akarják és hogyan képesek kezelni.
Félreértés ne essék, amikor a szakemberek azon dolgoznak, hogy a lehető legjobb döntések szülessenek, a lehető legjobb választások történjenek meg, akkor elsősorban nem az örökbefogadni szándékozó szülők igényeit, szükségeit veszik alapul, hanem minden esetben az örökbe adandó gyermekekét! Ez azt jelenti, hogy az optimális szülők azok a gyermek számára, akik el tudják fogadni őt maradéktalanul úgy, ahogy van.
Ez utóbbi állítás a kulcs minden örökbefogadásnál. Akkor várható, hogy sikeres és valóságosan is „örök” megoldás lesz a családba fogadás, ha az adott gyermeket a nemével, életkorával, egészségi állapotával, származásával, teljes személyiségével képes az érintett szülőpár és család örömmel, fenntartások nélkül szeretni!