Hogyan védjük gyermekeinket a pedofiloktól

Az elmúlt évek pedofil botrányoktól voltak hangosak. Norvégiában 2016-ban lepleztek le egy kiterjedt hálózatot, amiben politikusok, ügyvédek, tanárok is érintettek voltak. A rendőrök megdöbbentő és elborzasztó képes és szöveges dokumentumokat gyűjtöttek be, ahol nem csak kommentelték az elkövetők a tetteiket de pornográf,megalázó videófelvételeket és képeket is feltettek a sokszor mindössze csecsemőkorú áldozataikról. Megrázó, de a nyomozás szerint az elkövetők közt nagy számban találhatók a magas iskolai végzettségű, nagy tudású, társadalmi presztízsű személyek.

Idén Németországban derült fény egy mára már több mint harmincezer gyanúsítottat összekötő online pedofil hálózatra. A felgöngyölítés egy konkrét ügy kapcsán indult el és a hatóságokat is megrendítette hogyan csetelnek a hálózat tagjai lelkiismeret-furdalás nélkül olyan dolgokról, hogyan érdemes például benyugtatózni az áldozatokat…Az áldozatok emberi méltóságát súlyosan sértő, megalázó videófelvételeket is szégyen nélkül közzé tettek, sőt egymást bátorították a különböző szexuális visszaélések, abúzusok elkövetésére. Ez utóbbi attitűd azért jelent komoly veszélyt, mivel a pedofil cselekményeket végrehajtók lényegében pontosan tudják, hogy tetteik bűncselekménynek számítanak, ezért amíg magányos elkövetők van arra esély, hogy a lebukástól való félelem visszatartja őket. A pedofília definiálása és megítélése igen szenzitív és komplikált kérdés, mert egyrészt egyértelműen büntetőjogi kategória és egyelőre a tapasztalatok azt mutatják, hogy a civilizáltnak mondható társadalmakban a közvélemény mélységesen és zsigerből elítéli, súlyos erkölcsi vétségként, bűnként kezeli. Ugyanakkor jelenleg is pszichés betegségként tartják nyilván, a DSM-V. rendszerben a parafíliák, azaz szexuális devianciák kategóriájába tartozik.
Szomorú, de a pszichiáterek többsége szerint – mint betegség, hajlam -nem gyógyítható, csupán h a késztetések okozta stressz csökkenthető, és kognitív viselkedésterápiával némileg elérhető az, hogy az illető kontrollálja a vágyait és ne valósítsa meg az ilyen irányú szexuális tevékenységeket. Szélsőséges esetben a megoldást pedig az ún. kémiai kasztrálás jelenti, amikor gyógyszeres úton blokkolják a szexuális vágyakat.

Az egymás után feltárt esetek nagyon széles spektrumát mutatják a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális abúzusnak, bántalmazásnak. Az érzelmi manipulációval bevont „együttműködő” gyermekek szokatlan „szeretgetésétől” simogatásától, a legdurvább erőszakig minden szín és szint előfordul. Az egyik budapesti iskolában nemrégiben lebukott „jóságos” gondnok bácsi egy évtizeden keresztül élt vissza alsó tagozatos kislányok bizalmával, míg a német ügyben horrorfilmbe illő borzalmak derültek ki.

Nagyon fontos, hogy a téma ne maradjon tabu! Mert bár érthető, hogy nem szívesen foglalkozunk ilyen viszolygást keltő esetekkel, de az egyik legjobb fegyver vele szemben a nyílt leleplezés.
Mindenképp fontos szülőként foglalkoznunk ezzel a problémával, hogy minél hamarabb felismerjük a környezetünkben, gyermekeink közelében a pedofil személyeket és hatékonyan megakadályozhassuk azt, hogy a gyermekeink az áldozattá váljanak.
A legfőbb védelmet az erős, bizalmas szülő-gyermek szeretetkapcsolat adhatja, amelyben a gyermek biztonságban érzi magát, egészséges önértékeléssel bír és fejlett önvédelmi képességgel rendelkezik. Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag elég erős az önvédelemre, hanem azt, hogy egészséges gyanakvással és tartózkodással viszonyul a „túl kedves”, bizalmaskodó idegen felnőttekhez (a „cukros” bácsikhoz…). Ha egy gyermek kis „szeretettankja” fel van töltve a gondozói által, akkor nem könnyű érzelmi manipulációval hatni rá. Amennyiben ilyen indokolatlan közeledést tapasztal, amiben az is elhangzik valamilyen formában , hogy a „kettőjük” közt történő dolgok legyenek az ő titkuk és ne beszéljen róluk a gyermek a szüleinek, azonnal szólaljon meg benne a vészcsengő és az első dolga az legyen, hogy jelzi a szüleinek az „illegális” kérést. Szülőként tanítsuk meg a gyermekeinket arra, hogy minden ilyen kényelmetlen, zavarba ejtő felnőtt viselkedés esetén, egyenesen forduljanak hozzánk, kérjenek segítséget tőlünk! További fontos alapelv, hogy ha ilyen viselkedést tapasztalnak egy felnőtt részéről, akkor kerüljék el lehetőség szerint az összes olyan helyzetet, amiben kettesben, megbízható felügyelet nélkül kellene maradniuk az illetővel.
Utoljára, de nem utolsósorban arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy sose hibáztassuk, sose szégyenítsük meg a gyermeket! Nagyon fontos leszögezni, hogy a serdületlen kisgyermekektől, de még a kamaszodó nagyobbaktól sem várható el felnőtt felelősségtudat. Ez azt jelenti, hogyha még „bele is egyezik” a vele visszaélő felnőtt kezdeményezte helyzetekbe, akkor sem róható fel a szexuális cselekmény a gyermek hibájául. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy gyermek jóhiszemű együttműködése sohasem lehet felmentő körülmény az őt szexuálisan megrontó, kihasználó felnőtt számára! Ne felejtsük, még abban az esetben is súlyos pszichés traumákat, defektusokat okozhatnak ezek az események a gyermek személyiségében és további életében, ha a szexuális visszaélés konkrét idején nem fogta fel, nem érzékelte azt, hogy az őt molesztáló felnőtt rosszat cselekszik vele. Ezért, amennyiben szembesülünk egy ilyen helyzettel, ne szégyelljünk segítséget kérni az illetékes szakemberektől, és ne féljünk megalapozott gyanú esetén feljelentést tenni a megfelelő hatósági szerveknél! Minél nagyobb ugyanis a lebukás veszélye, minél következetesebben felelősségre vonják az elkövetőket, annál nagyobb eséllyel tudjuk csökkenteni, megakadályozni, hogy a jövőben ilyen visszaélések megtörténjenek.