Személyiségfejlesztő filmajánló 12.

E havi filmelemzésünk tárgya egy idei, könnyed szórakozásként is élvezhető, vígjátékba csomagolt társadalmi szatíra, az Eurovíziós dalfesztivál: A Fire Saga története.

A film valójában két egymástól fényévnyi távolságra lévő világot mutat be: az Eurovíziós dalfesztivált, mint kétes kulturális értékű, de az egész kontinenst megmozgató „show-t”, ami ontja magából a sziporkázó, de kiégett sztárokat, és egy izlandi kisvárosnak, Húsaviknak a közösségét. A két világot groteszk humorral egy a történetet bűbájosan végig csetlő-botló pár köti össze.

Lars és Sigrit együtt nőttek fel. Larsnak, az édesanyját korán elvesztő férfinek gyermekkori álma, hogy megnyerje az Eurovízió dalversenyt.  Ez a vágyálom gyakorlatilag meghatározza az egész életét. Ám az álmodozás évtizedei alatt mindenki előtt csak a nevetség tárgyává válik. A középkorú férfi még mindig az őt megvető apja házában él. Az egyetlen személy aki hisz benne Sigrit – akit Lars tanított meg énekelni és beszélni. Sigrit anyja szerint viszont  Lars mellett sosem érheti el a speorg hangot – amikor az ember szíve énekel.

Húsavikban viszont nem játszik fontos szerepet a könnyűzene, mint művészet. Voltaképpen egyetlen dalt szeretnek és hallgatnának talán évtizedek óta:- a “ja ja ding dongot" . Senki sosem kíváncsi Lars és Sigrit saját dalaira…

Szerencse, hogy a szigetország legendáiban élő titokzatos manók még bizonyos morális kereteket is képesek figyelmen kívül hagyni, ha segíthetnek. Így a Fire Saga néven bemutatkozó Sigrit és Lars nem csak a lázasan készülődő hazai mezőnyben versenyezhet, de ismételten kudarcba fulladó előadásaik ellenére bekerülnek a nemzetközi dalversenyre is.

A világ minden tájáról az Eurovízióra érkező sereglet hatalmas tehetségeket ragyogtat fel. Ebben a mezőnyben nehéz a győzelem. Az izlandi kulturális bizottság profi stábot szerez, hogy a Fire Saga győzhessen, és végre odahaza a húsaviki kocsmában is átkapcsolnak a fociról a dalversenyre – hogy lenyeljék a méregpirulát figyelemmel kísérve a duó legújabb kudarcait.

Eközben a fesztiválon közös bulik, próbák, felvételek közben pillanthatjuk meg a siker, csillogás mögött a legsikeresebbeket is kínzó belső hiányt – a boldogság hiányát. A sztárok világában úgy tűnik, csillogás, pénz, szex van amennyit akar az ember, de párja, emberi kapcsolata, vagy éppen határozott nemi karaktere sincs.

A Fire Saga sorozatos csetlés-botlásai a középdöntőben sem maradnak el. Miután egy 3m-es mókuskerék aratást végez a közönség sorai közt és a sebesült énekesek visszamásznak a színpadra, a dal végén csak néhány gúnyos kacaj töri meg a döbbent csendet. A kudarc mélypontján a páros szétválik, lemond az álomról, a kulturális bizottság élő adásban kér elnézést a közönségtől, húsaviki kocsma közönsége pedig nyeli a méregpirulát… Végül mégis „tipikusan irracionálisan reagálva”– ahogy a műsor igen szkeptikus kommentátora megjegyzi –  a fellelkesedett közönség és a szavazó bizottságok bejuttatják a Fire Sagát a döntőbe…

A történet nagy kérdései itt összegződnek: képesek lesznek-e a gyermekkori álmokat elérni, milyen jövő vár a győzelem után, vagy hogy a legjobb dal létezik-e? – és persze hogy léteznek-e a manók? És Sigrit eléri-e a speorg hangot?

Lars ugyanis végre rájön, hogy Sigrit álma az igazi, aki nem vágyik se fesztiváldíjra, se nemzetközi sztárkarrierre, csupán arra, hogy végre szerelemben élhessen és énekelhessen Larssal az otthonukban.

A Fire Saga története arra készteti a nézőt, hogy összevesse a nagyvilág értékrendjéből fakadó önképet és motivációkat a rejtett, benső, személyes világ valóságaival, céljaival, és úgy folytassa vándorútját gyermekkori álmai felé.

Lars és Sigrit megteszik ezt, és ennek eredményeként a döntős dalukkal nem a díjat, hanem a „szíveket nyerik meg”…