Az e havi választásunk egy megrázó spanyol dráma. A 2019-es „Szabadon” röpke másfél év alatt 9 díjat és 17 jelölést gyűjtött be.
Azért találtuk a filmet érdemesnek a „beválogatásra”, mert olyan archaikus alapértéket mutat be, mint az élet mindenek feletti védelme, a gonoszsággal való konfrontálás, a nagybetűs emberség…
Spanyolország a milliók életét követelő polgárháború, és a második világháború utáni éveiben.
A Németországgal való együttműködés következtében embargók közt, nemzetközi izolációban egyre súlyosabb elszegényedés további százezrek halálát okozza. A belügyeket terror és korrupció jellemzi. A Franco diktatúra közismert eljárása, hogy a politikailag megbízhatatlan elemek gyermekeit nevelőszülőkhöz adják távoli vidékre.
Ilyen lehet a háttere a tizenegy éves forma fiúcskának Kölyöknek is, aki hátrahagyva húgát a számukra kijelölt falusi nevelőknél, megszökik.
A vidék sivár sivatag, vizet csak nagy távolságokra eső kutakban talál az ember, ha szerencsés. Az emberek éheznek, és életük közrend hiányában kiszolgáltatott. A hatalmat az intéző képviseli.
Az egész vidék felügyelete az ő feladata. A termés learatásához, ha kell a gyerekeket, asszonyokat is kivezényli – a szökött fiú felkutatása is az ő feladata. Különösen, hogy Kölyök magával vitte az intéző aranyóráját is, mint fizetséget, hogy a városba jutva apjára leljen. Ám a fiú egyedül a többnapi járóúton csaknem szomjan hal.
Egy Arab néven ismert, kiöregedett katona talál rá, aki a háborút követően még Marokkóban maradt. Egy olyan férfi, aki a múltban az élete árán is a szabadságért harcolt. Legalábbis ezt sejthetjük egy olyan emberről, aki nem osztozik a hatalomban, hanem a sivatag mélyén magányosan pásztorként terelgeti nyáját vízbő helyek felé.
Kölyök és az Arab közös útján a pusztában keresnek utat egy olyan cél felé, amely menekülést jelent abból a valóságból, ami üldözőket bocsátott utánuk.
A hatalom képviselőinek kegyetlenségei, kiszolgáltatottság, nyomor, hűség, árulás keresztezik útjukat, melyen a holttestektől szennyezett életadó kutakat megtisztítják, a halottakat eltemetik, és az elhunytaknak végtisztességet adnak.
Arabban a Kölyök olyan atyai segítőre talál, aki az élete árán is megtartja és felneveli.
A fiú nem csak a képességeket sajátítja el, melyekkel túlélheti a sivatagban, hanem azt is, hogy a lelketlen világban miként maradhat ember a megpróbáltatások közt.
Így végül a háborúban halálhoz edzett katona új életet terem – olyat, aki a pusztában, szemben a világ elnyomó hatalmával, megindul a város, azaz az emberhez méltó szabad élet felé…